text.skipToContent text.skipToNavigation
background-image

Ragyog a fényvilág von Boros, Gabriel (eBook)

  • Erscheinungsdatum: 16.06.2016
  • Verlag: TWENTYSIX
eBook (ePUB)
1,99 €
inkl. gesetzl. MwSt.
Sofort per Download lieferbar

Online verfügbar

Ragyog a fényvilág

Világirodalmunkban ilyen, ezoterikusnak is mondható életrajzi témájú könyvröl még nem hallottunk. Itt ezennel, nemcsak több életböl fakadó valós történetekröl olvashatunk; de arról is, hogy az írónak (ez elötti életeitöl kezdve: Egyiptom, Perzsia, Palesztina, Ciprus, Franciaország, Spanyolország meg Anglia) törvényszerüen választott országai voltak azoknak az életeknek, amely öt, a lelki-szellemi fejlödésében már magasabb fokozaton rögzítette le... Életrajzi könyvében az elözö életeiböl fel-felbukkannak hasonló események és történetek, amelyet itt, összehasonlítva a jelenlegi életével - majd leszürve a tanulságot is belöle -, mindazokat tudatni kívánja olvasóival. És teszi mindezt amiatt is, hogy: 'az utolsó idökben a szétválasztáskor és a leméretéskor sokan még megmenekülhessenek.' Máramarosszigeti Boros Gábor 1945. november 10-én született. Iskoláit szülövárosában végezte, majd felsöbb iskolai tanulmányait Kolozsváron folytatta mindaddig, amíg politikai okokból félbe nem 'hagyatták' vele. 1983 tavasza óta családjával - választott új hazájában - Németországban él.

Produktinformationen

    Format: ePUB
    Kopierschutz: watermark
    Seitenzahl: 230
    Erscheinungsdatum: 16.06.2016
    Sprache: Ungarisch
    ISBN: 9783740710521
    Verlag: TWENTYSIX
    Größe: 447kBytes
Weiterlesen weniger lesen

Ragyog a fényvilág

Máramarosszigeti Boros Gábor

RAGYOG A FÉNYVILÁG



Elsö rész



E gyszer kilábalunk a múltból s a jelenböl. Elmúlnak a megpróbáltatásos idök, és a viharos felhök, az ég nedves kagylójából úgy csorognak majd le a földünk felszínére, mintha ott sem lettek volna...

Különben - az az érzésem - csak álmodtuk, hogy azok félelmetesen és nyomasztóan hatottak a lelkiállapotunkra, vagy talán idöközben, a szemünk üvegesedett meg, és a fülünk dugult be, hogy ne lássunk és ne halljunk semmit, ha jön a vég , vagyis egy újabb kezdet .

Így érzem én. Hiszen volt már úgy is, hogy széltében-hosszában kerestem a lelkem, méregetve, összehasonlítva mindent az anyag törvényeivel, és még sem fedeztem fel bennük igazságot. Azt az "igazságot", hogy csak egyetlen törvény létezik:



A Teremtönk szeretetének, igazságos törvénye .



Hogy az elején kezdjem, most onnan kell kiindulnom, hogy látomásaim egybemosódtak egy olyan láthatatlanul-elvont világgal, amely sokkal életh bb és eredetibb volt a földi világunknál. De ez elöször, öt éves gyerekkoromban történt...

Bármily furcsának és hihetetlennek is t nik ez, mégis valóságosabb volt "akkor" számomra, mint az, ahogyan abban az idöben diktatórikus, ateista államunk úgymond, tudományosan alátámasztva magyarázta: " Mi itt a földön véletlenszer en tengetjük nehéz életünket, amely az örök halálba vezet minket ..."

Egyszóval: "csak egyetlenegy életünk van, s azt ki kell használnunk arra, hogy a 'munkásosztály' vezette, népi demokratikus államunkat gyönyör en virágzó, szocialista állammá alakítsuk; ahol már a mi gyerekeink gondtalanul élhetik le az életüket!.."



Ha jól emlékszem, két héttel a születésnapom elött történhetett: Az október végi sötét reggelek, fagyosan jelentkeztek a deres ablakunkon. És mintha a napnak a sugarai játszani kívánkoztak volna a jégvirágokkal, egyes felületen hatalmas, olvadozó foltokat hagytak a kíváncsi szemeim elött. Azért, hogy fölállva egy kisebb székre, kiláthassak az udvarra.

Azon a reggelen anyám nem engedett engem óvodába. Merthogy nemcsak könnyes szemekkel, erösen meghülve szörtyögtem, köhögtem és prüszköltem; de olyan furcsa, lázálomnak t nö kívánságaim is voltak, amelyet persze ö számomra, a legjobb akaratában sem teljesíthetett volna.

Csak annyit szerettem volna: mielött beállna a tél, és a csikorgó hidegekben lehullna újra a hó, vigyen el engem a gyönyör en zöldelö, pálmafás ligetünkre. Ahonnan én, az aranyhomokú, partra rohanó hullámaival a tengert is láthatnám.

Anyám az elötti ösz óta már ismerte ezeket a (ahogyan ö mondta) fellegekben járó kívánságokat . Nem szólt semmit azokra. És talán most is elengedte volna a füle mellett, ha én öt meghült, könnyes szemekkel újra nem kérlelem. Ekkor ö, áthágva a hallgatásának törvényeit, odasomfordált a közelembe, hogy a szemeimbe nézve kijelenthesse:

- Drága egyetlen, álmodozó kis fiacskám!.. - szólt ironikusan, megerösítve az " álmodozó " szavát. - Ötéves fejeddel már tudhatnád, hogy nálunk nincsenek pálmafás ligetek, szélmalmok és tengerek, hogy én téged most oda kivigyelek!.. Mi itt magas hegyek között élünk, és egy szigetet formálva, a városunkat

Weiterlesen weniger lesen

Kundenbewertungen