text.skipToContent text.skipToNavigation
background-image

Ui.: Rohadj meg! von Renshaw, Winter (eBook)

  • Verlag: Ulpius Baráti Kör
eBook (ePUB)
13,13 €
inkl. gesetzl. MwSt.
Sofort per Download lieferbar

Online verfügbar

Ui.: Rohadj meg!

Kedves Isaiah! Nyolc hónappal ezelött csak egy harcba készülö katona voltál, én meg egy pincérnö, aki ingyen palacsintát csórt neked, és remélte, nem veszed észre, hogy túl sokáig idözik rajtad a tekintete. De észrevetted. Egy sorsfordító hetet töltöttünk együtt, mielött elmentél. A nyolcadik napon elbúcsúztunk, az utolsó pillanatban adtuk meg egymásnak a cím nket. Az összes leveledet megöriztem, szavaid hamarosan a vallásommá váltak. Egy hónapja viszont szóba sem állsz velem, nem írtál, aztán tegnap este volt képed besétálni az éttermembe, és úgy viselkedni, mintha soha nem láttál volna. Ha arra gondolok, hogy... majdnem imádtalak, téged és azt a csodálatosan bonyolult lelkedet. Majdnem. Bármi legyen is az - remélem, jó okod van rá. Maritza a pincérnö Ui: Rohadj meg... és most komolyan is gondolom.

Produktinformationen

    Format: ePUB
    Kopierschutz: AdobeDRM
    Seitenzahl: 300
    Sprache: Ungarisch
    ISBN: 9786155905100
    Verlag: Ulpius Baráti Kör
    Größe: 1834 kBytes
Weiterlesen weniger lesen

Ui.: Rohadj meg!

Elsö fejezet

Maricza

- Legyen üdvözölve a Brentwood Palacsinta és Kávénál. Maricza vagyok, az ön pincérnöje. - A mai reggel egymilliomodik vendégét köszöntöm a szokásos régi dumával. Ez a férfi, egy hollófekete hajú, mézszín szem Adonisz, több mint hetven percet várt az asztalra az ablak mellett, bár Los Angeles idöszámítása szerint ez csupán egy szempillantás, azt hiszem.

Észre sem vesz.

- Ma csak így egyedül? - kérdezem, és a vele szemközti üres székre pillantok. A reggeli roham lassan lefut, és a fickó szerencséjére most csak egyetlen másik asztalom van.

Nem válaszol, talán nem is hallott?

- Kávét? - teszek fel egy újabb banális kérdést. Elvégre a helynek Brentwood Palacsinta és Kávé a neve, az ég szerelmére. Mindenki kávéért és a nagy tányér méret palacsintáért jár ide, és föben járó b nnek számít bármi mást rendelni.

Bögréjét a jobb szélével felfelé a tányérra teszi, és felém tolja, én pedig tölteni kezdek. Egy intéssel megállít, amikor a bögre háromnegyedig megtelik. Aztán beletesz két tejszínt meg egy fél tasak cukrot, de a mozdulatai módszeresek, merevek. Szándékoltak.

- Hölgyem, ez igazán nem lehet ennyire érdekes - morogja az orra alatt, és kanala a porcelánhoz koccan keverés közben.

- Tessék?

- Maga itt áll és bámul - feleli. Miután kétszer végleg leütögeti a kanalat a bögre szélén, lerakja a csészealjra, aztán rám emeli borostyán tekintetét. - Nincs másik asztal, ahol szükség van magára?

A szeme meleg, mint a méz, de a tekintete hideg, szúrós. Rendíthetetlen.

- Jól mondja. Van - köszörülöm meg a torkom, és megrázom magam. Nem szándékosan bambultam el, de nem kell, hogy ez a szexi vagyok, és tudom is magamról seggfej még szóvá is tegye. Ha akar, be is perelhet, csak mert egy kicsit elkalandozott a figyelmem. - Egy perc,és visszajövök, oké?

Ezzel magára hagyom az étlappal meg a kávéjával, a komisz kedvével meg a borongós tekintetével... meg a széles vállával... meg a telt ajkával... és visszamegyek dolgozni. Megállok a négyes asztalnál, hátha Mr. és Mrs. Carnavale kér még egy kicsit a házi koffeinmentes keverékböl.

Gyorsan lerázom öket, veszek egy megtisztító lélegzetet, és visszamegyek Mr. Magas, Sötét és Undokhoz, arcomra mosolyt eröltetve.

- Mit rendelnénk? - érdeklödöm, elöhúzva tollamat a fülem mögül, felírótömbömet pedig írzöld kötényem zsebéböl.

Összecsukja az étlapot, és odanyújtja nekem, pedig látja, hogy tele van a kezem, de sikerül a hónom alá dugnom anélkül, hogy bármit is elejtenék.

- Két palacsinta - mondja. - Rántotta. Rozspirítós. Vaj. Nem margarin.

- Nagyon sajnálom - mutatok egy táblára a kassza fölött, amin jól olvashatóan ez áll: "VENDÉGENKÉNT EGY PALACSINTA - KIVÉTEL NINCS".

Hunyorít, és megkövül az arca, ahogy olvas.

- Akkor tehát egy palacsinta, rántotta, és vajas rozspirítós - ismételem meg a rendelést.

- Miféle idióta szabály ez? - Az órájára pillant, mintha mennie kéne valahova.

Vagy mintha nem lenne ideje egy ilyen szabályra, ami szerintem is idiótaság.

- A mi palacsintáink nagyon nagyok. Elhiheti, hogy egy is böven elég lesz - próbálom elvenni a helyzet élét, mielött elfajulhatna, mert sosem jó, ha a vezetöség is belekeveredik. A fönökeim borzasztóan szigorúan veszik ezt a szabályt, a m szakvezetö pedig végképp. Boldogan kioktatna bármilyen lázadozó vendéget, hogy a Brentwood Palacsinta és Kávéban nem véletlenül van egyes számban a palacsinta.

Nem egy betérö vendéget láttam már örökre elmenni e miatt a hülye szabály miatt és a Yelp-értékelésünk a béka feneke alatt van, a dolog valahogy mégsem árt igazán az üzletnek. Mindig az ajtón túl áll a sor, hétvégén reggel szokásosan a sarokig, de sokszor még hétkö

Weiterlesen weniger lesen

Kundenbewertungen