text.skipToContent text.skipToNavigation
background-image

Utolsókból is lehetnek elsök avagy ördögökböl megint angyalok von Boros, Gabriel (eBook)

  • Erscheinungsdatum: 30.06.2016
  • Verlag: TWENTYSIX
eBook (ePUB)
2,49 €
inkl. gesetzl. MwSt.
Sofort per Download lieferbar

Online verfügbar

Utolsókból is lehetnek elsök avagy ördögökböl megint angyalok

Különleges, és ugyanakkor a világirodalomban ritka ezoterikus témájú regény. Szellemi segítöjével a szerzö visszavezetteti magát jelen életétöl az elsö földi életéig; az i. e. 2500-as évekig. Azokon a nehéz korszakokon és megpróbáltatásokon keresztül, amelyben földi életei öt mára magasabb szellemi szinten határozzák meg. A kétrészes regény nyolc egybefonódó életröl szól. Amiböl a szerzö csak hetet ír le, hogy a XIII. században, az elsikerült életét egy másik ezoterikus könyvében a jelenlegi feleségének mesélhesse el. Amint írja: az ö ÉN-jének - a felvállalt feladatától függöen - minden életében más-más személyiségek lélekrészeibe szükségeltetett 'beöltözködnie'. Ezért is olvashatunk olyan kimagasló személyiségek életéröl, akikröl a ránk maradt írások nem feledkeztek meg. Akiknek mára az írónak, már nemcsak az egyéniségüket, de a lelki-szellemi kisugárzásaikat is magára kellett 'vállalnia', hogy mindent kiegyenlíthessen. Máramarosszigeti Boros Gábor 1945. november 10-én született. Iskoláit szülövárosában végezte, majd felsöbb iskolai tanulmányait Kolozsváron folytatta mindaddig, amíg politikai okokból félbe nem 'hagyatták' vele. 1983 tavasza óta családjával - választott új hazájában - Németországban él.

Produktinformationen

    Format: ePUB
    Kopierschutz: watermark
    Seitenzahl: 356
    Erscheinungsdatum: 30.06.2016
    Sprache: Ungarisch
    ISBN: 9783740736798
    Verlag: TWENTYSIX
    Größe: 868kBytes
Weiterlesen weniger lesen

Utolsókból is lehetnek elsök avagy ördögökböl megint angyalok

I.

Mint mikor a hosszú ködös napok után felszakadoznak a felhök és kisüt utána a nap, úgy örvendtem annak, hogy "újra" a felismerésre jutottam.

Ez is úgy kezdödött, mint minden égböl kapott "sugallat", hogy egyik éjjel azt álmodtam: a máramarosszigeti református templom alatt egy évezredes forrást kellett megtalálnom. Melyröl a feleségem is tudhatott, merthogy arról azelött már sokat mesélt nekem. De mert az idö is rövid volt, hogy aznap ugyanoda a bejárathoz visszataláljak, szóltam is neki, addig nem jövök fel, amíg azt a forrást nem találom meg.

- Felölem menjen!.. - jegyezte meg valaki, mikor kérdezösködtem. - De tudja meg - akárcsak a többieknek - magának sem lesz könnyebb! Már abból a szempontból sem, mivel itt-ott a levegöben is járnia kell...

Az illetö, akivel a templom pincéjének a lejárójában beszélgettem, hirtelen elt nt, hogy ne kérdezzem meg: merre felé kell mennem. Viszont a szemfülességem mindig segített abban hogy az igazi utat megtaláljam; hogy annak a girbegörbe kinézés folyósónak az egyenesét válasszam. Persze annak is ismertem a felépítését, a bibliai leírásokból emlékezve, amelyet rendszeresen konfirmálásom elött, tizenkét éves koromban kezdtem el tanulmányozni.

Apám is mondta: "Ha az életben boldog akarsz lenni, elöször a hitedet, a lelki-szellemi beállítottságodat kell megerösítened!.."

Álmom végelláthatatlannak t nt lelki szemeimben. A nap is pont akkor ment le Csárda közelében, és tele voltam reménnyel, hogy egy álomba-süllyedt sötét éjjelen mégiscsak felkutathatom azt a helyet, ahol annak a víznek a forrása ered. Majd egy vizespohárral a kezemben lementem a mélybe.

A sziklából faragott lépcsök sietös emberekkel teltek meg, akiknek le meg fel helyet kellett présselnem. Hiszen voltak olyanok is, kik durváskodni kezdtek, és ha nem álltam félre, neki nyomtak a kiálló sziklaéleknek.

Az volt az érzésem, valami elhagyatottan ismerös helyen járok, mivel a sziklatömbök színe is a gízai piramisok építményeihez hasonlított. A templom alatti lejáró-folyósók is kivoltak kövezve úgy, hogy a kockakövek a sziklatömböket mintázták a lábaim alatt.

Valaki megállt elöttem, hogy eligazítson:

-Segítenék magának, ha tanácsaimat megfogadná! - mondta, míg a száját ki sem nyitotta.

Mikor körülnéztem, hét folyósót láttam egyszerre, és azt furcsálni kezdtem azért is, mert az egy lefektetett, óriás gyertyatartóhoz hasonlított. Úgy, hogy a kigömbölyödö részekben fényesség keletkezett, amikor az emberiség imádkozni kezdett.

- Mondja kérem, merre kell mennem, hogy az élet vizéböl meríthessek!?

- Az nem lesz könny magának - mustrált meg az illetö, míg a szája sarkában ironikus mosolyt fedeztem fel. - Hiszen alig van fénye...

Erre a kijelentésére egyenesen kétségbe estem, mert hallottam már olyasmiröl, hogy "aura" vagyis az ember fényöltözete, de nem gondoltam volna, hogy ö abban a feszült lelkiállapotomban le tudja majd olvasni rólam.

- Ne haragudjon, de én addig innen nem mehetek fel, amíg azt a forrást nem találom meg!

Arra ö nem válaszolt, csak hagyta, hogy nézelödjem, és még a szemöldökömet is ráncolgassam tehetetlen.

- "Apu, drága! - hallottam vissza a gyerekhangom, mikor az állítólagos 'mellébeszélésekre' kifaggatott. - Én a szívemben csak annyit érzek fel, hogy az azért ver, merthogy valamikor valamit elvétettem és annak most küzdenie kell, hogy megnyugodjon egészen.

- Én nem azt akartam mondani: mind humbug az, amiröl te itt nekem mesélsz. De rá kell jönnöd arra, hogy Atyai törvények nélkül semmit nem ér a te földi életed!.."

Gyerekkori mellébeszéléseimet rég elfelejtettem, hiszen a kamaszkorommal és a felnöttéválásommal mindent elfelejtettem, mi az emberi mivoltomhoz, a lelki-szellemi képességeimhez vezetett v

Weiterlesen weniger lesen

Kundenbewertungen